Pezon&Michel Invitation Rainbow Casting: Multizás elérhető áron
Posted on május 13, 2012, under Bemutatók.
Emlékszem néhány éve nagyítóval kellett itthon a revolver markolatú botokat keresni még a katalógusokban is. A népszerűségük Európában nagyot ugrott azóta és már itt-ott találkozhatunk velük akár élőben is. A kínálat szépen növekedett, bár még meg sem közelíti a peremorsós változatokat, de már van választék és némi utánajárással bárkinek elérhetőek, nincs feltétlen szükség a külföldi rendelésre. Ez kapóra jött amikor tavaly az egyik botom eltörött és sürgősen alternatívára volt szükségem. Rögtön eszembe jutott amikor nem sokkal előtte valaki a kezembe nyomta a Pezon&Michel belépő szintű botját, kellemes meglepetés volt, ráadásul olyan áron ami eddig nem volt realitás. Sokat nem gondolkodtam és vettem egyet, nem akartam hónapokig bot nélkül maradni.
A Pezon&Michel cég a francia Sensas csoport pergetéssel foglalkozó tagja. Itthon néhány éve jelentek meg és népszerűségük gyorsan nő. Forgalmaznak sok mindent, de talán a legérdekesebb termékeik a horgászbotok, ezen a területen úgy gondolom tudtak újat mutatni a hazai piacnak és ha valaki botot keres, mindenképp érdemes az ő kínálatukat is átnézni. Az Invitation szériával egy évvel ezelőtt, 2011-ben jöttek ki, melyben egyetlen multis bot található, a címben is szereplő Rainbow Casting.
Hossz: 1,9m
Dobósúly: 10-35g
Akció: közepesen gyors (Medium-Fast)
Önsúly: 135g
Tagok száma: 2
Szállítási hossz: 99cm
Gyűrűk anyaga: SIC
Blank anyaga: MI Carbon
Ár: 15000Ft
Egy bot külső megitélése mindig teljesen szubjektív dolog. Nekem alapvetően tetszett, nem a klasszikus szineket használták, de mégis izléses maradt, illetve a nyél kialakítása követi a legújabb trendeket. Egyedül az orsótartó feletti kicsi parafa darabot nem értettem, használati értéke nincs, de nem is túl szép, az talán lemaradhatott volna.
A külcsínnél viszont fontosabbak a belső tulajdonságok. Anyagokat tekintve gondolom sokaknak nem mond semmit az MI Carbon kifejezés, nekem sem, de nem is kell nagy dolgokra gondolni. Az egész bot olcsó, de jól használható komponensekből épült, szóval semmilyen csodára nem kell számítani, teljesítményét is ennek tükrében érdemes vizsgálni. A botnak igen rövid a nyele, ennek megfelelően egy picit fejnehéz, de nem zavaróan, egész nap el lehet vele dobálni mindenféle gond nélkül. Az anyagot sem spórolták ki belőle, nem kíméltem a botot, többször szakadt a zsinór, de fel sem vette. A gyűrűk is bírták a fonottat, nem rágódtak be és nem is volt hangos.
A legfontosabb kérdés talán a bot érzékenysége és hogy milyen technikákhoz érdemes használni. Sok mindent kipróbáltam vele, igazi univerzális pálcának tartom. Kapásokat és a csali mozgását is relatív jól közvetíti, bár nem a legérzékenyebb bot a piacon, de bőven használható. Némi kompromisszummal alkalmas gumizásra is, bár erre egy picit feszesebb bot való, de különböző wobblerekhez ideális, mélyretörőkkel és felszínközeliekkel is jól muszikált. Igazából az egyetlen dolog ami nem jött be vele az a drop-shot. A csalit és a kapásokat is alig éreztem, gyakran túl későn vettem észre, ezzel a technikával nem is fogtam vele talán egyet sem.
Dobásokat tekintve is jól teljesített, igaz nem mértem, de szemre közel akkorákat tudtam vele dobni, mint a többszörösébe kerülő, de hasonló csalikhoz való botommal. Dobósúlyát tekintve azért egy picit önbizalomat sugároz a gyári adat, ennyire nem erős a bot. Nyugodtan bemehetünk egy kicsit 10g alá is és 20g fölé én nem mennék. Nemcsak azért mert érezhetően fogy a bot ereje és gerince dobáskor, hanem azért mert a csalit vezetni is kell majd. Persze nem ritka az ilyen dobósúlymegadás a piacon, de olyan szempontból mindenképp furcsa, hogy így nem tudjuk összehasonlítani a felső kategóriás Pezon botokkal, ott ugyanis valós adatok kerülnek a blankra.
A botot elsősorban a feketesügérek horgászatára használtam, erre szerintem tökéletesen alkalmas hacsak nem nagy csalikkal vagy nagyon akadós terepen horgászunk. Emellett néhányszor csukázni is elvittem, az itthon átlagos méretű, maximum néhány kilós példányokhoz is bőven megfelelő. Persze emellett bármilyen ragadozóra rápróbálhatunk vele amire itthon átlagosnak mondható csalikkal dobálunk, tehát a süllő és a balin is a jó alany lehet.
Összességében én nagyon szerettem ezt a botot. Nem akarok abba a hibába esni, hogy egy alsó kategóriás terméket az égig magasztalok, hiszen tisztában kell vele lenni, hogy ez nem egy csúcskategóriás pálca, viszont ha beleszámolom az árat is az értékelésbe, akkor már csak jót tudok róla mondani. Biztos vagyok benne, hogy nem a marketingesek tervezték, hanem horgászok készítették horgászoknak és a legnagyobb erénye az, hogy nincs kiugró hibája. Volt már számtalan botom ahol valamire nagyon haragudtam és nem értettem, hogy miért így csinálták. Itt ezzel nem találkoztam és hiába nem a legérzékenyebb vagy nem a legfeszesebb pálca a piacon, mégis jó vele horgászni. Miután törött pálcámat garanciában javították, feleslegessé vált és egy barátom rögtön lecsapott rá, nem véletlenül.
Szabó Zalán
Minden horgászat más
Posted on április 7, 2012, under Horgásztörténetek.
Eltelt két hét a legutolsó délegyházi látogatás óta és úgy alakult, hogy újra ki tudtam menni. Közben egy hosszú hétvége is volt és nagyon jó hírek jöttek, rengetegen fogtak szép feketesügéreket. Úgy tűnt a korai szokatlan meleg megmozgatta a halakat, alig vártam, hogy a partra érjek. Ismerősök közül most nem ért rá senki, így egyedül vágtam neki az útnak. Reméltem, hogy a legutóbb felfedezett hely nem lesz foglalt, ugyanis ott terveztem kezdeni.
Szerencsém volt, a szombati munkanapnak köszönhetően alig-alig láttam embert a parton és így a kiszemelt hely is üres volt. Drop-shottal terveztem horgászni az akadó mellett, bíztam benne, hogy a halak még itt lesznek. A víz közben nagyot változott, először is nagyon látványosan beindult az algásodás. Másodsorban pedig az apróhalak elfoglalták a helyüket a partmenti növényes sávban. Szemmel láthatóan beindult az élet, mostmár visszavonhatatlanul itt a tavasz. Az első dobásnál igaz kapásom nem volt, de egy szép hal követte végig a csalit a partig. Bíztató előjel gondoltam, de a véleményem hamar megváltozott. Kapást nem sikerült kiváltanom, de még a követések is már nagy sikernek bizonyultak, hiába kezdtem el variálni, az eredmény elmaradt. Ezek már nem azok a halak akik két hete zabáltak, kezdődhetett a játék, rájönni mire vágynak.
A csalik mellett elkezdtem a helyet is váltani, hátha máshol nagyobb szerencsém lesz, illetve ezt a részt már eléggé szétdobáltam. Egyszer viszont csobogásra lettem figyelmes, a szomszéd beállóban valaki fáraszt. Gondoltam nem szégyen mástól ellesni a nyerő taktikát, kiváncsi voltam mit és hogyan csinál. Épp egy apró csukát fogott egy nano méretű kis jerk csalival. Persze a sügéreket célozta, de épp beugrott egy váratlan vendég. Szóba elegyedtünk és közben még fekát is fogott. Kifejezetten gyorsan és agresszívan vezette a csaliját, meg voltam győzödve, hogy rosszul csinálja, de az eredmény őt igazolta. Kiderült, hogy gyakran jár a Dunára balinozni, így már érthető volt a technika, teljesen másképp horgászott, mint ahogy én szoktam.
Beálltam a másik oldalára és próbálkoztam én is jerkkel, igaz nekem csak nagyobb méretben volt. Ezek persze nem kellettek egy halnak sem, így elkezdtem a dobozomban keresgélni. Egy 5cm-es kis lipless cranket vettem elő, ezt is lehet agresszívan vezetni, ráadásul az ilyen tipusú csalikkal a múltban volt már sikerélményem is, így ez került fel. A kicsi sügérek továbbra is elkerültek, viszont bevontatás alatt néha volt valami furcsaság. Eleinte nem foglalkoztam vele, de egyszer meguntam és bevágtam neki. Még szerencse, ugyanis akadt a horog és a valami visszarúgott, sikerült megakasztani. Azért még hideg volt a víz, hamar elfáradt halam, amely egy szebb feketesügér volt. A fárasztás alatt végig követte párja, igaz láttam már ilyet máskor is, de jó volt újra átélni. 34cm volt farok nélkül, ez már nem a kicsik közül való volt, nagyon örültem neki.
Próbálkoztunk még egy darabig, de újabb kapást már nem sikerült itt kicsikarni és újdonsült társam is hiába szedte az apróságokat, nagyobb halakra vágyott, így elindultunk új helyeket keresni. A helyzet sokat nem változott, nálam semmi, nála a 20cm körüli minihalak jöttek csak. Közben egy újabb pergetőhorgásszal futottam össze, vele is beszélgetésbe kezdtem, egyre inkább ez lett a fontosabb és nem a horgászat. Ő is túl volt már egy halon, szintén lipless crankkel, a gumi csalik nála se mentek ezen a napon. Azért még elindultunk tovább dobálni, de én márcsak a helyeket nézegettem, hol mennyi hal mozgott. Néha azért bepróbálkoztam néhány csapat halnál, de a követésen kívül mást nem sikerült elérni. 
Egy dolog izgatta még nagyon a fantáziámat, hogy be lehetne-e ezeket a halakat agresszívan vezetett gumicsalival is csapni. Visszamentem az autóhoz és előkaptam a csapósügéres gumikat és leálltam velük próbálkozni. Relatíve hamar fogtam egyet egy pici tube-bal, de minden más hidegen hagyta őket, a nanojerk csalik határozottan jobban működtek ezen a napon. Közben jól el is fáradtam, így némi beszélgetés után hazafelé vettem az irányt. Az autóban pedig az a gondolat járt a fejemben, hogy milyen jó is volt két sráccal is úgy dumálni, illetve megosztani a tapasztalatokat, hogy nem a halat féltettük egymástól.
Szabó Zalán
Elkezdődött a szezon
Posted on március 19, 2012, under Horgásztörténetek.
Az utóbbi néhány évben nem emlékszem olyanra, hogy a horgászidényt csak márciusban sikerül megkezdeni. Amikor időm volt akkor minden be volt fagyva, amikor lehetett volna menni, időm nem volt. Szerencsére azért minden sorozat megszakad egyszer, így március második hétvégéjén jött el az én időm. Márcsak azt kellett eldönteni, hogy hová érdemes menni. Megnéztem ismerősök mire és milyen eredménnyel horgásztak, de túl sok segítséget ez sem jelentett, sok halat senki nem fogott. Végül úgy döntöttem, hogy feketesügérezni megyek, igaz az esélyek itt sem voltak túl nagyok, de talán ez a halfaj köt le mostanában a legjobban.
Aurél már előző hétvégén tesztelte a Délegyházi tavakat, igaz akkor egyik barátjával betlizett, de azért látott halat, így nem tűnt lehetetlennek a feladat. Főleg úgy nem, hogy egy-két helyet azért megjegyzett magának és volt némi támpontunk, hogy hol érdemes kezdeni. Szombat reggel aztán kényelmes tempóban megérkeztünk a partra és elindultunk az előre kiszemelt helyek felé. Azt hamar észrevettük, hogy a csukák ívása befejeződött, viszont a sügérek még nem foglalták el a part menti helyeiket. Apróhalakat is csak itt-ott láttunk, de ragadozónak sokáig a nyomát se láttuk.
Ahogy jártuk sorra a helyeket, itt-ott azért már egy-egy feketesügér is felbukkant, de a csalijainkra nagy közönnyel reagáltak, az már sikernek számított ha legalább megnézték. Ezek sekély részek voltak, természetesen hamar kiszúrtak minket a halak a kristálytiszta vízben, biztosan ez csökkentette leginkább az étvágyukat. Próbáltam távoli dobásokkal is operálni, de így sem volt érdeklődés. Néhány óra múlva elegünk lett ebből, irány a mély rész, hátha ott lesz valami. Sikerrel itt sem jártunk, teljesen halottnak tűnt a víz, egyedül egy halőrrel találkoztunk aki megerősítette, hogy idén még nem látott sügérfogást, pedig találkozott tapasztalt pergetőkkel is. Hát ez nem hangzott túl jól, úgy tűnt nagyon korán vagyunk még.
Eléggé el voltunk kenődve, hogy egy jó nagy betli lesz a nap vége, kezdtünk fogyni az ötletekből. Auréllal aztán megbeszéltem, hogy nézzünk el oda ahol tavaly sikerült fogni, ha ott sincs semmi akkor menjünk vissza a sekély részre, ott legalább néhány halat láttunk. Így is lett és nekivágtunk. Közben persze ismét megtárgyaltuk azt, amit már eddig is tudtunk, nem akkor járunk horgászni amikor jók a körülmények, hanem amikor időnk van rá.
Mikor odaértünk jobb kedvünk lett, rögtön láttunk egy magányos példányt, illetve az egyik rákot egy kis süllő nézegette. Persze kapásunk nem lett, csak néhány bugylicsuka szórakoztatott minket a part mellett, bár ők is inkább egymást nézegették, mint a csalit. Persze ez nem is baj, hiszen nem értük jöttünk, de jó volt halat látni. Sorra néztük a helyek és egyszer csak meglepődtünk. Egy egész csapat fekát pillantottunk meg és nem is a legkisebb méretből, ráadásul a parthoz közel. Az pedig még meglepőbb volt, hogy a csalim is érdekelte őket. A következő dobásnál viszont sikerült elakadnom és beszakítanom a szerelékemet, közben pedig Aurél már fárasztott is és kivette az első sügért. Teljesen felvillanyozott minket ez az esemény, gyorsan én is jigre váltottam és megindult az örömpeca. Sikerült egy nagyobb csapatot találnunk, a víz elég mély volt ahhoz, hogy ne lássanak meg rögtön és így folyamatosan kapásaink voltak. Persze a hideg miatt még le voltak lassulva és finoman kaptak, de legalább kaptak. Kézbe viszont nem igen sikerült egyet sem vennem, jópár kapás meg sem akadt, ha pedig mégis akkor legkésőbb a part mellett kirázta a szájából a horgot. Barátomnak is volt hasonló problémája, de azért neki már a másodikat majd a harmadikat is sikerült kivennie.
Vészesen közeledett a napnyugta is és tudtam, hogy ez a kapásidőszak nem tart örökké, nagyon reménykedtem, hogy legalább egyet kézbe tudok venni. Szerencsére a történet happy-enddel ért véget, az utolsó kapást sikerült elcsípnem és az idei első halamat kézbevennem. Ez feltette a koronát a napra és sikerült a szezont megfelelő módon elindítani.
Szabó Zalán
Évértékelés: 2011
Az emberek folyamatosan változnak, köztük én is. Ha visszanézem, hogy milyen tervekkel vágtam neki az évnek és megnézem azt, hogy mi lett belőle, egész másképp alakult. Persze nem bánom a dolgot, hisz szándékosan módosítottam év közben, ugyanis ami jól hangzott télen a szobában, az már kevésbé jól a parton. Ráadásul lehetőség volt olyan dolgokra is időt szakítani, amit későbbre terveztem. Na de ne szaladjunk ennyire előre, nézzük szép sorban.
Az első célom a békéshalas pecában volt, mégpedig az, hogy megismerjem a városi tavunkat és itt egy szebb pontyot csípjek el. Tavasszal nagy lelkesedéssel álltam neki a feederezésnek és kisebb pontyokat, dévéreket és ezüstkárászokat fogtam. Akasztottam ugyan egy szebb pontyot is amivel kipipálhattam volna a feladatot, de a fárasztás végén a part mellett megtréfált és idő előtt távozott. Volt még bőven idő az évből, hogy kijavítsam a hibát, azonban hamar rájöttem, hogy én nem ezért horgászom. Úgy értem azzal még csak-csak meg tudtam volna békélni, hogy a panelházakat is nézegetem a spicc mellett, de az az embertömeg ami állandó jelleggel sétált a parton, az már sok volt. Bár horgásztam, de nem igazán tudtam élvezni a természetet, ami szerintem fontos része a hobbimnak.
Ezután már nem is próbáloztam itt többet és inkább a pergetést eröltettem. Igaz a nagy sügért ebben az évben sem tudtam megfogni, csak 1cm-et sikerült javítani az egyéni rekordon. Ettől függetlenül nem panaszkodom, hiszen rengeteg élményt gyűjtöttem. Több fajból rekordot döntöttem, csuka, domi, pisztráng és a már említett sügér ami kapásból eszembe jut, illetve jónéhány új halfaj is felkerült a listámra. A leglényegesebb talán a feketesügér és a kősüllő, mindkét fajra pályáztam már régóta. De emellett pergettem még pontyot, vörösszárnyút, jászt, bodorkát és ezüstkárászt, előtte egyik halfajt sem fogtam még ezzel a módszerrel. Az meg külön öröm, hogy a nagy természetes vizeinken is sikerült fogni, pl Dunán és a Balatonon, nemcsak a kisebb tavakban, patakokban. Szóval hiába nem sikerült a két eredeti célomat teljesíteni, mégis elégedett vagyok a szezonnal.
Már csak egy kérdés maradt, mégpedig az, hogy mit hoz az idei év. Na ez az amit most még én sem tudok. A tavalyi évből kiindulva óvatosabb vagyok, konkrét célokat nem tűzök ki, inkább csak irányvonalakat. Ami biztosnak tűnik az az, hogy továbbra is a pergetés lesz a fő csapásirány, de azért egy-egy békéshalas pecát is szeretnék beiktatni, néha azért erre is szükség van. A vizeket tekintve szeretnék a nagyobb természetes vagy legalább annak látszó tavakon, folyókon holtágakon horgászni, illetve a patakpecáról sem mondanék le. A vesztesek inkább a kisebb méretű mesterséges tavak lesznek, ilyen vizekre egyre kevésbé vágyom. Persze ezek csak irányelvek, könnyen lehet, hogy ismét borul minden, feleségemmel tavaszra várjuk első gyermekünket, ki tudja, hogy mennyire húzza keresztbe számításaimat.
Szabó Zalán
Csurgói süllők
Posted on december 29, 2011, under Horgásztörténetek.
A Fehérvárcsurgói víztározó elsősorban a nagy pontyairól és a harcsáiról ismert. Mi azonban mégis a süllőket terveztük üldözőbe venni, ők is szép számmal vannak jelen a tóban. Gergővel az év során többször próbáltam egy közös pecát összehozni, de mindig közbejött valami. Az évet nem szerettem volna enélkül zárni és szerencsére december közepére sikerült leszervezni egy jó kis pergetést.
Reggel nem siettünk, a hajnali fagyokat szivesen kihagytuk volna, így fél tízre beszéltük meg a találkozót. Az időjárásra nem panaszkodhattunk, a légmozgás minimális volt, illetve a a felhők ellenére csapadék sem esett. A jó idő másokat is kicsalt a vízre, egy kisebb “pergetőverseny” zajlott a tavon és ez azt is jelentette, hogy szépen fogtak mostanában. Nem is húztuk tovább az időt, bepakoltunk gyorsan a csónakba, felszereltük a botokat és már motoroztunk is befelé.
Gergő egyik barátja már a vizen volt, egy süllőnél járt, igaz élőhallal pecázott. Innentől kezdve ő is mobilabb módszert választotta, egymás mellett dobáltunk, de azért egy kishalat is folyamatosan úsztatott. Műcsalikat tekintve egyértelmű volt a választás, gumikkal dobált mindenki, az ilyen mély, 4-5 méteres vízben más nem is jöhetett szóba. Én a máshol bevált kisebb gumihalakat és twistereket hoztam, míg barátom az átlagosabb méreteket preferálta. Neki volt igaza, ugyanis hamar ütése lett, egy jobb halat akasztott ami sajnos néhány méter után lemaradt. Ezután már nem volt kapás, nekem is csak egy akadó jutott, így továbbálltunk.
A terv az volt, hogy a nap folyamán végigjárunk jópár helyet, előbb-utóbb csak beletalálunk egy csapatba. A következő megállón sem változott a helyzet, csak annyit, hogy ezúttal Gergőnek meglett a hal, egy nagyon szép két és feles süllő képében. Nekem továbbra is semmi, egyelőre a felszerelésemre fogtam a dolgot, ugyanis a régi gumis pálcámat eladtam, az új még nem jött meg, így nem a legideálisabb cuccal jöttem. Persze az ok valójában nem ez volt, de jó másra hárítani a dolgot. Telt az idő, barátomnak újabb kapásai voltak, de valahogy a szerencse nem állt mellé, vagy meg sem akadtak a halak, vagy gyorsan távoztak a horogról.
Több óra telt el amikor ismét sikerült beszakadnom. Próbálkoztam közben drop-shottal is, de a kicsi csalijaimra nem akadt jelentkező. Ekkor jött el a pillanat, hogy feladjam ezt a taktikát és kértem Gergőtől egy nagyobb gumit. Volt nálam hozzáillő fej és repült is a műcsali. Nem telt el sok idő, a csónakhoz közel egy ütést éreztem, majd a bevágás után szinte feltéptem az első süllőmet a mélyből. Nem volt nagy, de megmentett a betlitől, így nagyon örültem neki. Innentől kezdve viszont ha nem is gyakran, de rendszeresen nekem is lett kapásom, a nagyobb gumi megtette a hatását. Társamnak a pechszériája közben folytatódott, minden hala elment, hol a csónak mellett, hol nem is ült a bevágás. Nem igazán értettük a dolgot, horgai élesek voltak, botja elég erős volt, hogy átüsse a süllő csontos pofáját, fonott zsinórja is rendben volt.
Teltek az órák, jól szórakoztunk és a nagy beszélgetések mellett meglett a harmadik süllőm is. Persze a kölcsön csalit is sikerült ekkor egy akadóba vezetni véglegesen, így visszatértem a sajátjaimhoz. A nap zárásaként, végre az eredeti tervem is működött, sikerült egy utolsó süllőt a csónakba kormányozni, így néggyel zártam a napot. Egyik sem volt negyven centi alatt és a legnagyobb 1,8kg-os volt, szóval nem panaszkodhattam. A süllők igaz a sok zaklatásnak köszönhetően nem álltak össze egy nagyobb csapatba, de azért folyamatosan haladva mindenhol lehetett egy-egy példányt elcsípni.
Napnyugtára érkeztünk meg a kikötőbe, ahol már csak egy ellenőrzésen estünk át és pakolhattunk is a kocsiba. Közben több csónak szép süllőket hozott a partra, illetve a halőr is elmesélte, hogy szinte mindenki fogott aznap, sikerült belenyúlnunk. A parton horgászók sem tétlenkedtek, láttunk egy gyönyörű csukafogást is még korábban. Soha rosszabb napot úgy gondolom, ide biztosan jönni fogok még.
Szabó Zalán